vuvei.blog.hu

       A 2000-es éveket, hazánk 2004-es Európa Uniós csatlakozása és annak várható eredményei, hatásai határozták meg. A politikai palettát továbbra is a két nagy párt versengése, egymás túllicitálása és a meggondolatlan választási ígéretek jellemezték. Az ország közösségi életét, szerveződését leginkább pártpolitikai kötődések mentén lehetett érezni, nagy politikai demonstrációkon, tüntetéseken. 2002 után az SZDSZ-t alapító Kis János és Hack Péter a „D- 209” -es ügy miatt kilépnek a pártból, tovább gyengítve a Solt Ottilia által is támogatott régi értékrendet. A szociálpolitika alakulása, a támogatások, társadalmi újraelosztások és azok prioritása is az éppen aktuális politikai erők értékrendjét tükrözték.
 „Az Orbán-kormány nem csak a legszegényebbekért, hanem az adófizetők pénzének hatékony felhasználásáért is felelősséget kíván vállalni (KPM, 1998: 3.). Ennek indokaként jelenik meg a „dolgozni akarás” megkülönböztető kategóriája, s az, hogy a munkanélküliséget, továbbá az ezzel gyakran együtt járó szegénységet több esetben is morális kategóriákkal, negatív megítéléssel kapcsolták össze. A „dolgozni akarók” támogatásának eszköze volt a gyermekek után járó adókedvezmények visszaállítása, és amolyan politikai transzparensként történő használata, amely szimbolizálni volt hivatott a kormány törekvéseit. Ugyancsak a családpolitika témájával kapcsolódott össze a kormányprogramban az atipikus foglalkoztatási formák nagyarányú elterjesztésének – meg nem valósult – szándéka, hogy ezzel is az anyák gyermekükkel maradásának esélyét javítsák (KPM, 1998: 4-5.)”. 
    Több civil szervezet bemutatkozásának és szakmai párbeszédének adott teret 2002 óta (és ad ma is) a Gödör Klub, melynek helyére eredetileg az Orbán kormány az új Nemzeti Színházat tervezte, de a tervek megváltoztak, a gödör, pedig maradt.  A hely szellemisége, a sokszínű kulturális és társadalompolitikai rendezvények üzenete egy toleráns, nyitott közönséget mondhat magáénak.
    2002-ben a Medgyessy-kormány 50%al emelte a közalkalmazottak bérét, ami a későbbiekben hozzájárult a nagyarányú államháztartási hiányokhoz. A politikai célkitűzések és az európai elvárások eredményeképpen több hangsúlyt kapott a társadalmi szolidaritás, az esélyegyenlőség, melynek képviseletére 2003-ban tárca nélküli miniszterré nevezték ki Lévai Katalint, aki azóta európai parlamenti képviselőként Brüsszelben képviseli hazánkat. Egy évvel később az új kormányfő, Gyurcsány Ferenc kinevezi a már megalakult Esélyegyenlőségi, Szociális és Családügyi Minisztérium vezetőjének Göncz Kingát, aki addig többek között az ELTE Társadalomtudományi karán oktatott. „ A Gyurcsány-kormány a liberális és a szociáldemokrata elvek eddig még meg nem ítélhető minőségű elegyével kísérletezik, s újra átrendezi a szociálpolitika prioritásait, biztosítva a megszakítottság folyamatosságát.”
    A szociális felsőfokú képzés vizsgálatára tett kísérletet Budai István. 2003-ban végzett kutatásában a szociális munkás képzések jelenlegi kihívásait, megújulásának lehetőségeit vizsgálja. A szociális szakok elterjedése és „felhígulása”, a képzések minőségére is hatással voltak, vannak: „. a kurzusok döntő többsége olyan metodikával, szemlélettel oktat, miszerint nincs lehetőség, hogy a diákok gondolkodjanak, kérdéseket tegyenek fel”.  A régi Wesley oktatóinak szakmai, oktatói koncepciója volt, hogy kis csoportos órákat tartsanak. Ma már tudjuk, hogy az oktatáspolitika által a normatíva vadászásra kényszeríttet felsőoktatás, nagy kihívások elé néz, többek között az oktatás minőségének, színvonalának megtartása ill. elérése érdekében. Az bizonyos, hogy évente 200 fővel indított szociális szakemberképzés egy tanszéken belül, az oktatás, a készségek, az interdiszciplináris tudások elmélyítésére alkalmatlanok. A szakma presztízsének helyzetét leginkább a képzésekről kikerült szakemberek szellemisége, érdekérvényesítése erősítheti. Ha ezek a folyamatok nem változnak, egyre nehezebb lesz elismertséget kiharcolni a társadalmi palettán. Ahogy azt Budai is megfogalmazta tanulmányának végén: „érvényesíteni kellene a dinamikus és folyamatos képzés- és tantervfejlesztést, ehhez kiváló kiindulópont lehet például a Kelly-féle (1999) képzés-fejlesztő modell, hangsúlyosabban lehetne érvényesíteni a különösen az Egyesült Királyságban széles körűen alkalmazott curriculum modellt. Széleskörűen lehet alkalmazni a brit, a német és más európai országbeli szociális munkás-képzések integrációs, interdiszciplináris és ­-professzionális törekvéseit és eredményeit”
2007-ben Tailygás Katalin és Hegyesi Gábor kezdeményezésével létrejött a Szociális Szakma Arcképcsarnoka c. projekt és kiállítás anyag, melyet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban állítottak ki. A rendszerváltás körüli években tevékenykedő szociális szakemberek életművét mutatta be a kiállítás, többüket ez a dolgozat is említ. Azóta Stang Tündét is elveszítette a szakma tavaly december végén, akinek szintén sokat köszönhetünk a pszichoszociális területen.