vuvei.blog.hu

            Ezekre az évekre tehető a nyíltan megjelenő nemzettudat problematikájának a kérdése. A politika ezeket az érzelmeket nem tudta enyhíteni, legtöbbször inkább hergelte azokat, melynek hatására elindult az ország közösségi életének bomlasztása. A Fidesz vezette kormány 1998-as megalakulása és a szakoktatással kapcsolatos jogköröknek az oktatási tárcához való telepítése nyomán az Országos szakképzési tanács működtetése is az Oktatási Minisztériumhoz került. Az már ’99-ben is látható probléma volt, hogy a felsőoktatási szakok elszaporodtak, a diplomák devalválódtak és létrejött a diplomás munkanélküliség.

            A szociális képzést meghirdető tanszékek oktatóinak tevékenységét, gondolkodásának irányát ebben az időszakban már befolyásolja a Bolognai Deklaráció. Ebben az évben, júniusban – 29 európai ország írja alá a Bolognai Nyilatkozatot melynek fő célkitűzése, hogy 2010-re létrejöjjön az egységes Európai Felsőoktatási Térség.[1]

            Már két éve ünnepelheti 1999. november 12.-én a szociális munka napját a szakma. Az International Federation of Social Workers (Szociális Munkások Nemzetközi Szövetsége) ezt a napot jelölte meg, melyről a Népszabadság napi lap is tudósított. A hazánkban működő Soros György által alapított Soros Alapítvány ebben az évben ünnepelte létrejöttének 15. évfordulóját. Erre az alkalomra Bozsik Yvett kortárs táncművész és társulata az Alapítvány tiszteletére előadást szervezett a Trafóban. (Kortárs Művészetek Háza).[2] A Soros Alapítvány, többek között számos területen segítette hozzá pályázati úton a szociális szolgáltatókat és civil szervezeteket a jobb és hatékonyabb működéshez. 10 éves ebben az évben a Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, melyet az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetének oktatói és hallgatói alapítottak. Ami a szociálpolitikát illeti, Bugarszki egyik 2004-ben írt tanulmánya rávilágít a hiányosságokra: „Az 1999-es évet követően sok szempontból új helyzet állt elő. A gazdaság egyértelműen fejlődésnek indult. Többé már nem egy válságban lévő országról volt szó, ami a rendszerváltás utáni sokk jelentette túlélésre rendezkedett be. Az ország növekedésnek indult és ezt az azóta eltelt 4 évben már a lakosság is megérezhette. Azt gondolnánk, mindez kihatott a szociális szolgáltatások fejlődésére is. Több forrás birtokában talán sikerült kiegészíteni a rendszer hiányosságait, és megoldani, hogy a már létező szolgáltatások szakmai célkitűzéseiknek megfelelő tárgyi és személyi körülmények között tevékenykedjenek. Nem ez történt. Sajátos módon jelentős fejlődés ment végbe, de valahogy úgy, hogy a rendszer hiányosságai inkább növekedtek, mintsem csökkentek volna.”[3]